Mindenki ismeri a szitut, amikor a frissen mosott autót reggelre minimum egy hasmenéses szárnyas jól megáldotta, mi pedig majd szétrobbanunk a dühtől. A madárkaka bizony elég sok fejfájást okoz az autósoknak, hiszen az égi lények gyakorlatilag nem gondolkodnak, ott ürítenek, ahol eszükbe jut, aztán hogy az utána egy ember fején vagy épp egy négykerekűn landol, finoman szólva is letojják. Ürülékük egyébként elég összetett, ezért is veszélyes az autó fényezésére, ha nem tisztítják le időben. Gondolom, senki sem elemezgeti magától az összetételét, de azért nem árt tudni, hogy a fehér rész bizony húgysavban gazdag vizelet – ezért is teszi tönkre a járgányok fényes felületeit. A barnás színű rész pedig maga a bélsár, és igen, tollas barátaink a két dolgot egyszerre végzik. Mindezt olyan gyorsan, hogy nincs ideje keveredni az alkotóelemeknek – ezért is tud olyan kellemeset csattanni és szétterülni pillanatok alatt az ürülék. A Ford is ismeri ezt a problémát és finoman hadat üzentek a madárkáknak. Szakembereik egy szintetikus potyadékot fejlesztettek ki, mely még tartalmában is hűen követi az európai madárpopuláció nagy részének étrendjét, és persze az ezzel járó magas savtartalmat is. A mesterséges ürüléket spray formában viszik fel a próbapanelekre, amiket az extrém nyári forróságot modellezve 40, 50 és 60 Celsius fokos hőkamrákba tesznek, hogy egészen a végső határig teszteljék a festékréteg korrózióvédelmét. Egyebek mellett ennek is köszönhető, hogy a karosszéria színét adó anyag kikeverésekor a pigmentek, gyanták és oldószerek gondos adagolásával a Ford mérnökei képesek elérni, hogy a festékbevonat összetétele optimális legyen. De a fényes felületek további vizsgálatai között szerepel még az is, amikor 6000 órán át, azaz 250 napig szünet nélkül bombázzák UV-fénnyel a kocsit egy fénylaboratóriumban, öt évet szimulálva ezzel a Föld leginkább napsütéses vidékein. Vagy ott van még az a teszt is, amikor üzemanyagot folyatnak rájuk, mintha tankolás közben túlcsordulna a benzin vagy a gázolaj.
