Alig van ma olyan ország a világon, ahol ne ismernék a Swiftet. Nekünk magyaroknak pedig legalább olyan természetes részei az utcaképnek, mint hogy fák vagy virágok nőnek. Nem véletlenül ugrik be rögtön a név hallatán a kis Suzuki. 1991-ben a márka japán vezetősége úgy döntött, Európában egyedüliként Magyarországon állítanak fel autógyárat, az esztergomi gyár alapkőletétele után 1992. október 5-én pedig elkészült az első hazai gyártású Swift. Rövid időn belül sokan ültek át a „mi autónk.”-ba, 1993-ban már a tízezredik vevő Suzukiját készítette Esztergom. Hörnyik István ugyan nem azonnal csatlakozott a Swiftesek táborához, de még 2000 előtt ő is úgy döntött, hazagurít egyet. „Az volt a legelső új autó, amit meg tudtam venni a kilencvenes évek vége fele. Emlékszem, egy sötétkék, ezres, GA felszereltségű, alap Swift volt – akkor csak azt engedhettem meg magamnak.” – emlékszik vissza a kezdetekre. „Ez volt 3 évig, majd lecseréltem egy ezüst színűre. Abba már jutott rádió meg kalaptartó is. És utána jött 2005-ben a mostani Swiftem.”
Igen, István 19 éve ugyanazt a szürke színű, 1,3-as motorral hajtott, de már GLX felszereltségű Swiftet látja meg reggelente először, mikor kinéz az ablakon.
Illetve 2023 októbere óta már kettőt is, hiszen 18 éves fiának egy ugyanúgy 2005-ös évjáratú, de az akkori fullos, 1,5-ös Swiftet vettek feleségével. „Nagyon kezes, szuperül megy és jó az úttartása. Előzésnél tök jól jön az a plusz 10 lóerő, ráadásul az enyémben van légkondi és az ülésfűtés is jól tud jönni hideg napokon.” – összegzi már Dávid röviden az elmúlt pár hónap közös tapasztalatait. A fehér Swift valamivel többet futott, mint édesapjáé, amelyben most lépte át nemrég a számláló a 200 ezret. És 19 év ellenére a mai napig pöccre indul a legnagyobb hidegben is, amiért természetesen István is mindent megtett, hogy így legyen. „Igazából karban kellett tartani. Plusz költség nem sűrűn volt. Olajcsere, szűrők meg gyertya. Ennyi.” Az persze más kérdés, nem lenne szépségdíjas a családi Swift, a bódé több emléket is őriz. „Először egy őz csapódott belém oldalról. Azon mondjuk csodálkoztam, hogy mindössze a bal oldali visszapillantó tükör borítása repedt csak meg, illetve a hátsó ajtón lett egy horpadás. Amekkorát szólt, azt hittem leszakadt az ajtó, de nem. Ja, és a feleségem egyszer leszakította a komplett hátsó lökhárítót, de azt akkor elég volt csak visszapattintani. Szóval kisebb szépséghibák azért vannak rajta kívül, de ez mégis egy 19 éves autó.”
István és Dávid is meglepődtek, mikor szóba hoztam a Suzuki időszámítását. A japán vállalat ugyanis újabban 2005-től datálja a Swift generációkat, szóval a jelenlegi az ő rendszerükben a negyedik. „Érdekes…” – kezdi Dávid az érvelést. „Hiszen már előtte is egy eléggé meghatározó autó volt Magyarországon. Bár abból a szempontból érthető, hogy a 2005-össel lett teljesen más a formavilága. De így a magyarok szempontjából furának tartom, mert a kocka Swift utáni nemzedéket például már Esztergomban is gyártották.” István sem érti, ugyanakkor abban sem talál kivetni valót, hogy a Suzuki Swift valójában tényleg a 2005-ös modellévtől lett globális autó. Szóval ezen túl is léphetünk, közben pedig már az új Swiftben ücsörgünk. István kezdi a kört. Pillanatok alatt beállít mindent, mintha már évtizedek óta Suzukizna. „Az ülések nagyon kényelmesek, bár az ülőlap nekem kicsit rövid és nincs a combom eléggé alátámasztva.” – indítja a családfő az élménybeszámolót az első méterek után. „Sokkal nagyobb a hely, a térdem is jobban elfér, nem ütöm be az ajtóba. A váltó kézre áll, jó használni. Ami viszont zavar, hogy a kormány felső része beletakar a műszerek egy részébe, és a magasra pakolt kijelző miatt szűkült a kilátás. A meredek szélvédőtől pedig előre kellett hajolnom, amikor lámpánál álltunk, hogy lássam, mikor indulhatunk. Mondjuk, ez utóbbi az enyémben is ilyen, szóval ez nem nagy újdonság.” Húsz percnyi autókázás után pedig már jöttek is az újabb infók. „A 3 hengeres motoron csodálkoztam, viszont meglepett, mennyire fürge. Plusz a fogyasztás sem mindegy és ez a 4,4 literes átlag az nagyon baráti. Indulásnál kell egy picit jobban figyelni, hogy nagyobb gázzal rajtoljunk, de utána semmi gond nincs vele szerintem. A futóműről azt hittem pattogósabb lesz, de ehelyett kellemesen lágy.” Istvánt megfogta az új Swift, nem is kérdés. De itt volt az idő, hogy átadja a volánt Dávidnak. Aki elsőre ugyanazon lepődött meg, mint apja.
Ülés a helyén, tükrök is rendben, máris indulunk a fiatalabb Hörnyikkel. Kissé bizonytalan a pedálkezelés az elején, de az indítógomb ezúttal is érintetlenül maradt. „A pedál nekem egy picit fura. Megszokást igényel az elején a kuplungpedál útja, de aztán ráéreztem.” – mondja gyorsan az ifjú sofőr. Ahogy gyűlnek a kilométerek, egyre magabiztosabb lesz. Látszik, pillanatok alatt összeszokhatunk az új Swifttel is. Dávid viszont nem a vezethetőségtől érzi igazán magáénak az újdonságot. „Teljesen más a műszerfal, kifejezetten modern. A kormány pedig azért tetszik, mert tele van gombokkal. A pittyegések viszont megleptek a mi Swiftjeink után. Nem rosszak, de valahogy ezzel is barátkozni kell.” Na igen, az új Swift biztonsági berendezései, mint például a táblafelismerő már nem csak némán jelez, amikor túlszalad a mutató a megengedett sebességhatáron. Pittyeg, kattog, egészen addig, amíg ki nem kapcsoljuk. Viszont, ha így döntünk, minden indításkor el kell játszani ezt a szeánszot, hiszen kérdezés nélkül újraaktiválja magát a rendszer. Közben Dávid talált még egy apróságot, amit másik Suzukis élményeiből elevenít fel. „A középkonzol tetejére rakott kijelző azért fura nekem, mert Vitarán tanultam vezetni és azon lejjebb volt ez az egység. Ami nekem sokkal jobban bejött, mert nem takart bele a kilátásba, mint ez itt. A gombokat pedig ha megnézzük, van egy-két ismerős. Például az ülésfűtésé, ami nemcsak hasonlít, szerintem konkrétan ugyanaz, mint az enyémben.” Szóval hiába modern az új Swift, korábbi tulajdonosokban emlékeket idéz. És pont ez a zsenialitása szerintem a modellnek. Viszont, bár az utóbbi nemzedékek folyamatosan drágultak, az új elért egy olyan küszöböt, amikor már több időt kérnek a reménybeli vevők, hogy átgondolják. István például biztosan közéjük tartozna. „Ha annyi pénzem lenne, amennyibe ez az új kerül, akkor ebbe ülnék be. Nekem nagyon bejött. A futóműtől elkezdve a kormányzáson át a belső dizájnig. Az volt a bajom mindig a Swiftekkel, hogy a beltér elmaradt a korától. Ez viszont modern. Ha letakarnánk az emblémát, nem mondanánk meg hogy Suzuki. Szerintem legalábbis. Ha több pénzem lenne, akkor viszont már nem biztos, hogy Swiftet vennék.” Dávidot ezek után arról kérdeztem, szerinte a mostani Swift generáció lesz-e annyira érdekes 20 múlva, mint az övé 20 évesen. „Szerintem nem. Az enyém akkoriban nagyobb durranás volt. Erről úgy gondolom, nem fog annyira megragadni senkinek 20 múlva, mint a mi Swiftünk.” Apjával abban viszont egyetértenek, mindketten a motort tennék át az új Swiftbe régi sajátjukból. Több évtizedes tapasztalattal a háta mögött a családfő pedig ezzel teszi a pontot a beszélgetés végére: „A többit szerintem egész jól eltalálták. Tehát amit változtattak, azt jó irányba tették.”
