1956 tavaszán a Škoda sportrészlege belefogott egy könnyű építésű versenyautó, az 1100 OHC tervezésébe. Egy évvel később elkészültek két prototípussal, melyek végül meg is rekedtek ebben az állapotukban – egy a Škoda Múzeumban kapott helyet, míg a másik példány Angliába került. Mindkettő a mai napig működőképes, klasszikus futamokon rendszeresen megmozgatják őket a gyáriak. Nem ezekről szól azonban a történet, ugyanis 1959-ben tovább folytatták a munkát a Škoda mérnökei. Leporolták a 968-as projektet és talpra állítottak két 1100 OHC-t – ezúttal versenyre kész paripák születtek.
Bár a nulláról építették az 1100 OHC-t, utcai modellek alkatrészeit is leemelték a polcról.
A külső kilincsek például a Škoda 1200 szedánról érkeztek, néhány gomb vagy a gyújtáskapcsoló a 440 Spartakban és az Octaviában szolgált már, de említhetjük a háromküllős, fekete műanyagba burkolt volánt is, ami a Škoda Popularból érkezett. Ezek az elemek egyébként a restauráláskor is fontos szerepet kaptak, ugyanis a felújításra kiválasztott 1100 OHC annyira hiányos volt, hogy pont belőlük volt a legkönnyebb előszedni egy megfelelő darabot. De maradjunk még egy kicsit az eredeti versenyautóknál. Ahogy azt a neve is elárulja, a mozgatásról egy 1100 köbcentis erőforrás gondoskodott. A 440 Spartakból átemelt aggregátot azonban némileg áttervezték a szakemberek – egyebek mellett optimalizálták az égésteret és a vezérlést, 9,3:1 sűrítési arányt állítottak be, két karburátort és dupla dinamós gyújtást építettek be. A módosításoknak köszönhetően a gyári 40 helyett 92 lóerőt tudott az 1100 OHC motorja, és akár 8500-as fordulatig is lehetett húzatni. Ráadásul mivel a bódé az alumínium komponensek miatt mindössze 555 kiló volt, megfelelő váltóáttétellel pedig könnyedén megfutotta a 200 km/h-t is a Škoda versenygépe. A diadalmenet azonban hamar véget ért. 1960 és 1962 között versenyezhettek a két 1100 OHC-vel, mire a kategória technikai feltételei megváltoztak. A különleges Škodák végül magánszemélyekhez kerültek, és ez volt a lehető legrosszabb, ami történhetett velük.
1966-ban úgy döntöttek a Škoda vezetőségében, eladják a két 1100 OHC-t, melyek így gyűjtőknél landoltak. Nem a szokásos módon, ponyva alatt, garázsban tárolták őket, ami sajnos megbosszulta magát. Egyiket úgy rommá törte tulaja, hogy kigyulladt és gyakorlatilag menthetetlenné vált. A másik, kevésbé sérült darab lett végül a felújítási projekt főszereplője, bár ez sem volt éppen kirobbanó formában. Motorja például egy Feliciából került bele, viszont szerencsére az eredeti erőforrást egy Mlada Boleslav-i iskolában állították ki. Az 1100 OHC egyik technikai csemegéje, a hátsó diffibe épített dobfék kombó pedig már 25 éve a Škoda Múzeumban pihent, szóval nem ezekkel gyűlt meg a baja a Škoda Auto Prototípus Centrum és a Škoda Múzeum restaurátor csapatának. A meggyötört karosszériát volt a legnehezebb életre kelteni, az ugyanis már hat évtizeddel ezelőtt is kézzel készült. A felújításnál 0,8 és 1 mm vékony alumínium lapokból modern gépekkel is préseltek lemezeket, ugyanakkor számos részegységet kizárólag kézzel készítettek a mesteremberek. Érdekes, eredetileg úgy tervezték, a kész vázat kiállítják a nyitott prototípus mellé a múzeumban, de végül mégis eldőlt, a nagy túlélő kupéból tökéletesen működő négykerekű lesz. Ehhez korábbi dokumentumokat is előástak az 1100 OHC-ről, a technikai leírásokban még a speciális alkatrészek beépítésének mikéntje is benne volt, ráadásul nem csak írásos formában, hanem rajzokkal is illusztrálták a hatvanas években. De alaposan kielemezték a restaurátorok az autóról készült fotókat is, mielőtt számítógéppel lemodellezték az elemek többségét. Csak a váz egy éven keresztül készült (2014-től 2015-ig), de ez részben azért is tartott ennyi ideig, mert közben folyamatosan keresték a még meglévő gyári komponenseket, melyeket végül egy magángyűjtő el is juttatott a csapatnak. A több éves restaurálás végén a prototípusokkal együtt négy 1100 OHC-ből három tehát teljesen ép, használható állapotban van. A versenygépek a 2022-ben 120 éves Škoda Motorsport emlékrendezvényeken biztosan ott lesznek, utána pedig egy kis pihenőre a múzeumba mennek.
