Lehet, bennem van a hiba, de szerintem az autózáshoz hozzátartoznak az emberi interakciók is. Például ha valaki jelez nekünk pár jobbra villantással, hogy megelőzhetjük, akkor azt illik megköszönni, mire ő egy fénykürttel vagy legalább a kezével vissza, hogy nincs mit barátom. Vagy az azonos márkában ülők ha néha intenek egymásnak, még akkor is, ha soha az életben nem találkoztak. Még a Hondás és Subarus időszakunkból emlékszem, ezek mindennaposak voltak és kifejezetten jó érzés fogott el ilyenkor. Valószínűleg ezt kerestem egy kis ideig a Miniben is, bíztam benne, hogy legalább egy-két kéz a magasba emelkedik, vagy legalább egymásra mosolygunk a csúcsforgalomban. Hát nem, sőt, egyfajta közönyösséget is láttam a szemekben. Aztán végül megmentette a becsületet egy klasszikus Mini sofőrje, aki felbőgette a motort mikor mellém ért és kedvesen átintett. Azért jó látni, hogy vannak még hasonlóan gondolkodók!
Volt időm filózni a történteken, ugyanis olyan dugóban ücsörögtem a Mini Cooper SD-vel, hogy alig centiket mozdultunk csak percenként. Legalább kiderült, hogy a 8 fokozatú Steptronic váltó nem is olyan rossz ötlet egy csúcsdízelbe. Én is szeretek váltogatni, de amikor tényleg csak araszolgatni lehetett, egy pillanatra sem hiányzott a folyamatos kuplungolás. A Miniben dolgozó automatáról pedig megtudtam, hogy elég gyorsan visszakapcsol és hogy kihasználja a motorfék lehetőségeit. Ez azért is fontos, mert sok másik szerkezet üresbe teszi magát, ahogy lelépünk a pedálról.
Aztán városon kívül, amikor lépni kell, akkor is meggyőzően viselkedik a váltó.
Minden fogaskerék a megfelelő helyen pörög, még padlógázkor is. Szóval nincs félreváltás, ott és akkor gangol, amikor és ahova kell. Ez elég sok fáradtságtól kíméli meg a vezetőt, és nem kérdés, hogy a kevésbé rutinos sofőrök is hamar magukénak érezhetik a járgányt. Ha pedig mégis váltogatni szottyan kedvünk, a frissítéssel együtt jött új előválasztó kart pöccintgetve, vagy egy kis extra pénzért a volánra rakott fülekkel mi magunk is beleszólhatunk a fokozatok váltásába.
A tavaszi modellfrissítéskor egyébként a külső is változott egy kicsit. A szokásos lökhárító-hűtőmaszk aktualizálás mellett a lámpák újultak meg a leglátványosabban. Elöl ugyanis már LED technológiás fények világíthatnak, a hátsó, ugyancsak LED pilácsok viszont minden Minin britebbek mint valaha. Az angol zászlót mintázó forma egyébként a beltérben is több helyen visszaköszön. A kabinban új bőrkárpitok, vezeték nélküli telefontöltési lehetőség, módosított központi kijelző kibővített digitális szolgáltatásokkal, új multifunkciós kormány és automataváltós modelleknél a már említett új fazonú, elektronikus előválasztókar jelzik a frissítést.
Aktualizálták egy kicsit az erőforrásokat is, csökkent a fogyasztásuk és így a károsanyag-kibocsátásuk is.
A Cooper S benzinmotorhoz már 7 fokozatú, duplakuplungos automataváltó is elérhető, minden ólommentessel és gázolajjal hajtott erőforrásban nagyobb a befecskendezési nyomás, a csúcsdízel Cooper SD öngyulladósa pedig a BMW-kből ismert kétlépcsős turbófeltöltési technológiát kapta meg. És természetesen néhány új színt is felfújnak a vevő kérésére, ahogy a felnik között is van 1-2 korábbinál csinosabb darab. Az első visszapillantó aljáról pedig ezentúl egy aprócska fényforrás vetíti a kocsi mellé a Mini logót.
Ha eddig még nem jött rá senki, miért is kellett az ötajtós Mini, akkor adok néhány mankót a megoldáshoz. Először is, aki a nagyobb Minit választja, kap egy rendes méretű, használhatóbb csomagtartót. A 278 liter persze így is hamar megtelik, de a plusz 67 liternek a gyakorlatban sokkal több a haszna, mint az a papíron látszik. Ide ugyanis befér például már egy, a bevásárláshoz használt kihajtogatható műanyagkosár akár keresztben is. Aztán itt van még a kicsit több mint 7 centivel hosszabb tengelytávolság, vagyis ha égimeszelő ül előre, akkor is marad mögötte lábtér. Ez sem sok, de ha apró népek kerülnek hátra, még nekik is feltűnik majd a háromajtóshoz képest extra hely. És ezzel a gondolattal el is érkeztem az ötajtós kaszni melletti, szerintem legfontosabb érvhez. Nekem két kisgyerekem van, 5,5 és 3 évesek. A 3 ajtós Minibe még nekik is túlzás az a sok tornamutatvány, amivel bejuthatnak hátra, utána nekünk szülőknek jut eszünkbe a dizájner anyukája, amíg bekötjük őket és amikor végre beülhetünk, az első ülések háttámlája finoman szólva sem hagy túl sok helyet a kis embereknek. Ezzel szemben az ötajtós Minibe ők maguk is szépen be tudnak kászálódni, anya és apa is kulturáltan, kilógó kőműves dekoltázs nélkül is be tudja őket kötni és ha behuppanunk a helyünkre mi felnőttek is, nem kell azzal kezdeni, hogy térdig belecsúszunk a műszerfalba azért, hogy hátulról ne szóljanak ránk: „Apa, kicsit előrébb tudsz menni, mert nem férek el!”
Innentől ígérem, csak a bal egyben vezénylő szemszögéből veszem jobban górcső alá az autót. A váltót már említettem, a kormányzásról a penge jelző jut eszembe, a futóműről pedig… Nos, igen, ez az egyik csúcspontja a Mininek. A gokart-szerű vezetési élmény már az első Miniknél is adott volt. A sarkokba kitolt futóműnek hála veszettül stabil az autó, a szekér méretű kerekek egyedül az úthibákra érzékenyek, azokról szinte azonnal tudunk mindent a volánon keresztül és bizony a derekunkkal is.
A feszesre hangolt felfüggesztés ugyanis alapáron jár minden Minihez, így természetesen a legcombosabb dízelhez is.
Akik hozzászoktak a kényelmes, lágyan ringó autókhoz azoknak biztosan égnek áll majd a hajuk ettől. De egy Mini ilyen, nem is tudnám elképzelni olyannak, mint egy francia járgányt. Szóval nekem bejön, másoknak viszont valószínűleg eléggé sprőd hatású lesz a futómű. Az viszont más kérdés, hogy a benzineseknél valószínűleg jóval nehezebb öngyulladós motor miatt felborul a mesés talajfogás egyensúlya, kissé orrnehéz tőle az autó. Ez elsősorban kanyarokban jelent hátrányt az ólommentessel működő Minikhez képest, elég hamar elkezd ugyanis sodródni az ívről a Cooper SD.
Az természetesen megítélés kérdése, hogy illik-e dízelmotor Minikbe. Szerintem tökéletesen megfér egymás mellett a párosítás, egyedüli hátrányként tényleg csak az orrnehézséget és az ebből eredő alulkormányozottságot tudom említeni. Szóval, 2 literes turbódízelmotor. Merthogy a csúcs gázolajosba nem a 3 hengeres, másfél literes öngyulladós felpöckölt változatát rakták, hanem a BMW-kben is dolgozó, 4 cilinderes 2 literest. Mivel a Minihez képest óriás X3-at is kellő agilitással ruházza fel ez az aggregát, el lehet képzelni, mit művel ezzel a kis kasznival. Azért 190 lóerő az bőven elég a legtöbb forgalmi szituáció magabiztos megoldásához. Gondoltam én, aztán az adattáblát böngészve vettem észre, hogy a Miniben 170 tagú a ménes és a nyomaték is kicsit kevesebb, 360 Nm a 400 helyett. Elsőre arra gondoltam, nem akar magának konkurenciát a bajor vállalat, de aztán egy padlógázas gyorsítás után felülírtam magam.
Elég bőven az erő, sőt. A csak elöl kaparó Cooper SD volánját nem árt erősen megmarkolni, vannak elég erős befolyások.
De ez megint csak élvezetessé teszi az irányítást. Számomra semmit sem vont le a vezetési élményből, sőt, inkább csak fokozta. És az olykor nehéz jobb lábnak a benzinkúton sem volt nagy ára. A teszthét végére 5,4 litert mutatott a fedélzeti computer, ami a tankolt mennyiség és a megtett kilométerek után még két decivel kevesebb, 5,2 lett. És nem kellett tégla a gázpedál alá sehol sem, illetve rengeteget tolongtam városi csúcsforgalomban, ahogy azt az elején mondtam is.
Bár számos technikai csemege van az autóban, ezekből vajmi keveset használtam. Nem csatlakoztam például a netre, pedig lehetne, nem töltöttem a kocsiban a telefont, pedig ez is adott volt. Egy funkciót viszont annál többször is használtam, méghozzá a 3 fokozatban állítható vezetési élmény kapcsolót. Alapból, amikor beindítjuk az autót, egy úgynevezett MID, vagyis középállásban van. Ilyenkor mondhatni, semmi nem történik, motor jár, váltó D-be és had szóljon. A másik két lehetőségtől sem változik űrhajóvá a Mini, de elég nagy különbségek lesznek az autó viselkedésében. A GREEN állás, ahogy a neve is mutatja, a fogyasztásbajnok beállítás. Ehhez egy külön MINIMALISM nevű funkció is előhívható a középkonzolra, ahol láthatjuk, éppen megy-e a motor, vagy működik-e a start/stop funkció. Amikor aktiváljuk a GREEN-t, természetesen a középkonzolba faragott hangulatvilágítás is zöldre vált.
Aztán ha elegünk van a jegesmedvék megvédéséből, egy gombnyomással aktiválhatjuk a SPORT módot.
Na ilyenkor mintha tényleg elborulna a Mini Cooper SD agya, az eddig zöldben pompázó fénysor átvált pirosra, megjön a kellemesen érces kipufogóhang és hamarabb reagál a gázpedál parancsaira az autó. Ha ehhez még áttoljuk S-be a váltót is, kikapcsoljuk teljesen a menetstabilizálót és a kipörgésgátlót, akkor minden adott egy remek élményautózáshoz. Ehhez pedig ugyancsak akad egy külön kis kijelzőpáros a középkonzoli monitoron. A digitális egység megmutatja, mennyi lovat és hány Nm-t használ éppen a motor a mozgatáshoz. Persze, amikor sietünk nem kell állandóan odanézni, mert valóban gyorsan történik minden a Minivel, de jópofa geg, hogy közben ott mocorog két beépített plusz műszer.
Vajon hogy lett a világ legkisebb autójából a családosok egyik kedvence? A Mini alapelve már a megszületésekor az volt, hogy akár négyen is elférjenek a csomagjaikkal együtt, ennek megfelelően építették a kocsiszekrényt és valóban, több család is ilyen járgányokba ült. Az persze más kérdés, hogy ma már kellett a plusz két hátsó ajtó és annak minden előnye ahhoz, hogy apukaként én is azt mondjam, bármikor bevállalnék egy ilyen járgányt. Hogy azelőtt tetszett a sima Mini is, nem kérdés. Mai fejjel viszont inkább voksolnék az ötajtósra. Ami szemtelenül jó autó, még dízelmotorral is.
Műszaki adatok: Mini Cooper SD (5 ajtós)
1995 cm³
170 LE/4000 min
360 Nm/1500-2750 min
hosszúság: 4005 mm
szélesség: 1727 mm
magasság: 1425 mm
tengelytáv: 2567 mm
csomagtér: 278 l/941 l
üzemanyagtartály: 44 l
menetkész tömeg: 1370 kg
megengedett össztömeg: 1770 kg
végsebesség: 223 km/h
gyorsulás (0-100 km/h): 7,3 s
fogyasztás városban (l/100 km): 4,8-4,7
fogyasztás városon kívül (l/100 km): 3,9
kombinált fogyasztás (l/100 km): 4,2
kombinált szén-dioxid kibocsátás (g/km): 112-110
tesztfogyasztás (l/100 km): 5,2
környezetvédelmi besorolás: EURO 6d-TEMP
alapár: 6.496.000 Ft (Mini Cooper) – (2018. novemberi árak)
