Mekkora mazsola vagyok, te jó ég. Két napja jártam a Kia Rio GT Line-nal és észre sem vettem, hogy végig világított az első ködlámpa. Persze, egész elfogadható indokom van. Nem szeretek a padlón ülni, mert ilyenkor a hosszú lábaimat nem támasztja alá semmi, ezért magasra emelem mindig az ülést. A kormányt pedig nem kedvelem rally pilótásan fent hagyni, inkább lejjebb eresztem, így hosszú távon is kényelmes a kétkezes volánfogás. Gondolom ebből már sejthető, hogy a kormány karimája pont kitakarta a kijelzőnek azt a részét, ahol azonnal feltűnt volna, hogy felkapcsolta még az előző tesztelő kolléga a ködfényt. Mindegy, legközelebb majd jobban résen leszek. Valószínűleg hasonlóan bohókás kedvvel ül be minden sofőr a Kiába, ugyanis a dél-koreai márka hamar rájött mi kell az embereknek. A nyugalom és ehhez hasonlót egyelőre sehol máshol nem kapnak meg.
De azért legyünk őszinték, mit sem érne a 7 év vagy 150.000 kilométeres garancia, ha nem lennének ilyen nyerő fazonúak a Kiák.
A csúcs Rio is alaposan ki lett cicomázva, teljes harci díszben pompázik, ami még ezzel az elég sötét szürke színnel is szemet szúr azonnal. A dupla kipufogóvég pedig sokat sejtetően mered a mögöttünk állókra. Mindez valódi tűzijátékot rejt vagy csak egy kis rózsapatron durran ha gázt adunk? Nos, valahol a kettő között van az igazság.
A fordulatszámmérő mutatója 2000 alatt táncol, kettesben a váltó, itt az idő, hogy gyorsítsak. Nincs hova visszaváltani, különben belebólintok a kormányba, inkább padlóba süllyesztem a gázpedált. Pici hezitálás után meglódul a Rio. Közben eléri a motor a 4-5- és 6000-es fordulatot is, szóval jöhet a hármas. Nagyjából ennyi ideig tartott a gyorsulás is, ahogy e sorokat olvassák. És minden fokozatban képes erre a 120 lovas T-GDi motor. Szóval nem hirtelen jön meg a feltöltő adta erőtöbblet, hanem fokozatosan épül fel a teljesítmény. Ez jó, bár én kicsit komolyabb produkcióra számítottam. Aztán a műszaki adatokat böngészve láttam, hogy 1160 kilós a Rio GT Line változata, tehát ez a legnehezebb a testvérei közül. Így, bár papíron ennek a legjobbak a dinamikai adatai, a valóságban nincsenek akkora különbségek az egyes motorok között, mint azt gondolnánk. Persze ezzel a literes turbóssal azért könnyebb előzni, mint szívó társaival és tovább bírja szuflával, ahol engedik a hajtást. Plusz, tankoláskor sem fogunk akkora különbséget tapasztalni, mint azt esetleg vártuk. Az 1 literes feltöltős erőforrás ugyanis a többlet pacik és newtonméterek miatt könnyebben mozgatja a bódét. Tehát ha nem csak padlógázon megyünk végig, akkor valóban pár decivel fogyaszt csak többet szívó társainál. Ennyit kérnek a ménes számát emelő lovak.
Nagyon szeretem a háromhengeres motorokat. Hallatszik minden egyes alkatrészükön, ahogy megdolgoznak az autók mozgatásáért és ha kell, üveghangig lehet pörgetni őket – hiszen felül élnek igazán ezek a páratlan számú cilinderrel működő erőforrások. Az egyre emelkedő fordulatszámmal érkező jellegzetes kávédaráló hang pedig igazán mókás. Joggal vetődik fel a kérdés, ha még turbót is kap egy ilyen aggregát, akkor vajon elvész-e a szerethető karakter? Nos, az eddigi tapasztalataim alapján nem, inkább az alacsony fordulaton tapasztalt gyengeség tűnik el.
Tehát egy csigával lélegeztetett, háromhengeres motorral hajtott autóval kevesebbszer lehet lefulladni, hiszen a feltöltő pont alul segíti az aggregát munkáját.
Ezzel persze újabb aggályunk akadhat, méghozzá a turbó élettartama. Szóval nem egyszerű a helyzet, de valószínűleg itt is a legtöbb a felhasználón múlik, hiszen a Kia szakemberei a megfelelő technikával összeraktak egy ilyen kis pörgős motort. Az viszont más kérdés, hogy bár lassan csak turbós erőforrással lehet új autót venni, a Kia Rio vevőit nem is érdekli az 1 literes T-GDi aggregát. És nem feltétlenül a ”hatalmas” ménes miatt. Ebben a kategóriában úgy néz ki, a feltöltős motorok még nem igazán keltenek bizalmat.
Szóval a motor jó, de vajon a többi hogy passzol a sportos imidzshez? Először is, nem hasal lejjebb a Rio GT Line a többi változathoz képest. Nincs keményebb felfüggesztése sem, ellenben 17-es papucsok vannak a járgány alatt. Emiatt a kanyarstabilitása egészen elképesztő. Már az alap verzió is szépen fogja a talajt 15”-os kerekein, a két számmal nagyobb görgők viszont még vagányabbá tették a Rio-t. Igaz, a keresztbordák és a kátyúk viszont nem igazán barátai innentől az autónak, érdemes kerülni ezeket, már csak a húzósabb javítási költségek miatt is. A kormány kifejezetten precíz, élvezetesen terelgethető a verda, ráadásul jó megmarkolni az alul enyhén lapított bőr volánt. A kezelőszerveket úgy alakították ki, hogy könnyen elérjük azokat. Ha jól állítjuk be az ülést, minden a kezünk ügyében marad és még a hátunkat sem kell elemelni az üléstől. Apropó, ülések. A GT Line változat ugyan egyedi foteleket kap, ám ezek nem túl sportosak. Inkább kényelmesek, szerencsére elég hosszú az ülőlap, de azért oldalban tarthatna egy kicsit jobban. Ez főleg kanyarvadászatkor tűnik fel. Ha kicsit húzósabb a tempó, elkezdünk csúszni a másik ülés felé. Kár, a futómű és a kormányzás ugyanis többet engedne, így az elektronikus őrangyalok mellett az ülőalkalmatosság is érzékelteti, hogy kicsit elszaladt velünk a ló.
Ha most úgy 20 évvel ezelőtt lennénk, akkor a Kia Rio egy alsó-közepes járgánynak felelne meg, ma viszont a kisautók táborát erősíti. Ennek ellenére simán el tudom képzelni akár első számú családi autónak is. Kicsit több mint 4 méteres hosszának köszönhetően ugyanis igen kellemes méretű az utastér. Két gyerekkel is bőven el lehet férni, nincs helyszűke. Ha pedig az apró nép helyett jól megtermett felnőttek ülnének hátra, egy közel 190 centi magas sofőr mögött egy hasonlóan nagyra nőtt utas is simán elfér. Igaz, ekkor a lábtér egy kicsit már szűk lesz a második traktusban.
A csomagtartó is terebélyes a kategóriában elvárthoz képest, 325 literes értéke az egyik legjobb.
A szabályos formájú puttonyba ráadásul könnyű bepakolni, a perem ugyanis nincs magasan, tehát nem kell súlyemelőt játszani, míg berámolunk. Ügyesen dolgoztak a szigetelők is, a külvilágból csak nagyon kevés hang szűrődik be. És bár sok a kopogós műanyag odabent, nem zörög semmi, tényleg csend honol az utastérben. Persze amikor padlóig nyomjuk a gázpedált, olyan 3-4000-es fordulat környékén felerősödik a motorzaj, de ettől élvezetesebb terelgetni az autót. Így ráadásul még az is könnyedén váltogathat hang alapján, aki nem figyeli esetleg a fordulatszámmérőt. És ha már szóba került a gangolás, a literes, háromhengeres turbómotorhoz hatfokozatú manuális egységet kapunk. Némi extra pénzért pedig akár 7 sebességes automataváltó végezheti el helyettünk a váltást. Ez utóbbit nem ismerem, de a kézi váltó nagyon szerethető darab. Pontos, még gyors kapcsoláskor sem akadt, zokszó nélkül csusszant be a helyére.
Kiforrott járgány a Rio, kétség sem fér hozzá. Nem is csoda, hiszen már negyedik nemzedékénél jár, szóval volt ideje a dél-koreai márkának, hogy tökéletesítse. Pár apróság azonban mégis van, ami egy picit árnyalja az amúgy igen pozitív összképet. Az egyik ilyen, hogy a belső visszapillantó tükör nem állítható elég magasra. Nekem például egy igen jelentős sáv lemaradt a mögöttes forgalomból. A másik a motorfék hiánya. Szeretek úgy haladni, hogy a lehető legkevesebbet kelljen használni a féket, vannak olyan szituációk, amikor bőven elég egy visszaváltás. A Rio orrában dolgozó literes motorral azonban hiába pakolgattam az alacsonyabb gangokat, csak igazán magas fordulaton lehetett érezni némi lassító erőt. Ez mondjuk a kis köbcentis autókra amúgy is jellemző, nem árt tehát itt is észben tartani. Számomra a legzavaróbb azonban mégis az üzemanyag szintjelző zuhanórepülése volt. Először azt gondoltam, kicsi a benzintank, de aztán utána néztem és legnagyobb meglepetésemre 45 literes. Akkor talán a fedélzeti computer csal, de nem, mindössze 3 deci a differencia a beletöltött üzemanyag alapján. Szóval inkább nagyon óvatos a cáger, ugyanis bár még nem jelzett üreset, de a megtehető hatótávolságot mindössze 96 kilométerre saccolta. Mégis alig 33 liter üzemanyag folyt a tartályba. Szóval pár apróságot leszámítva azt kaptam a Kia Rio GT Line-tól, amit vártam. Nyilván akinek nem kell a combos motor, eszébe se fog jutni ez a konfiguráció. Tudom, az árlista azon részén van az autó, ahova nem igazán jut el a kategória legtöbb vásárlója, de egy próbát mindenképp megérne.
Műszaki adatok: Kia Rio 1.0 T-GDi GT Line
998 cm³
120 LE/4000 min
172 Nm/1500-4000 min
hosszúság: 4065 mm
szélesség: 1725 mm
magasság: 1450 mm
tengelytáv: 2580 mm
csomagtér: 325 l/1103 l
üzemanyagtartály: 45 l
menetkész tömeg: 1160 kg
megengedett össztömeg: 1620 kg
végsebesség: 190 km/h
gyorsulás (0-100 km/h): 10,2 s
fogyasztás városban (l/100 km): 5,6
fogyasztás városon kívül (l/100 km): 4,2
kombinált fogyasztás (l/100 km): 5,0-5,2
kombinált szén-dioxid kibocsátás (g/km): 114-119
tesztfogyasztás (l/100 km): 6,0
környezetvédelmi besorolás: EURO 6d-Temp
alapár: 3.549.000 Ft (1,25 MPi LX) – 2018. decemberi árak
tesztelt modell alapára: 5.549.000 Ft (1.0 T-GDi GT Line) – 2018. decemberi árak
