Nem tudom, ki hogy van az Opellel, de valamiért nekem különös vonzódásom van a villámos márka modelljeihez. A jogosítványomat például 1,7 literes dízelmotoros F Astrával szereztem. A mai napig emlékszem, mikor megkérdeztem az oktatóm, hogy a 420.000 kilométer mennyire valós benne, mire azt felelte, szerinte legalább kétszázezret visszatekertek már mielőtt megvette. De működött, a legnagyobb hidegben is beindult, bár olyan füstfelhő volt mögöttünk az érdi emelkedőn, mikor nagyobb gázt adtam, hogy a visszapillantóban csak egy hatalmas fekete függönyt láttam. Aztán évekkel később, mikor az első saját autómat készültem megvenni, az Astra GSi volt az egyik vágyam. Végül Calibra lett, de nem bántam meg, mert rengeteg sztorival gazdagított, jóval és kevésbé kellemessel egyaránt. Pár éve pedig megszereztem az első Magyarországon gyártott Astrák egyikét, amit felújíttattam, majd végül egy kollégám lecsapott rá. Szóval gyűjtöttem személyesen is tapasztalatokat az Opellel, így nagyon vártam a lehetőséget, hogy újra betehessem a hátsóm egy ilyenbe. Az OPC-k sajnos ma már kikoptak, a GSi sportváltozatok pedig vagy lefutották már a tesztköreiket vagy egyáltalán nem is rendeltek belőlük a tesztparkba. Volt azonban egy olyan járgány, ami a legerősebb dízelmotorral, és csúcs közeli felszereltséggel még belefért egy utolsó körre. Na így kerültem bele egy Opel Grandland X-be.
Nem akarok messzemenő következtetést levonni, de nagyon úgy tűnik, a PSA felvásárlás kissé érzékenyen érintett sok Opel rajongót. Egyik szomszédom például már harmadik villámos céges autóját hajtja. Mindig a létező összes extrával felszerelt változatot választotta, mert így a keretből nem egy fapados luxusautóban kell ücsörögnie. Elégedett is az Opellel, különben nem voksolt volna ilyen sokat rá. Ellenben a következő járgánya szerinte már biztos nem Opel lesz, mert fél a francia alapanyagoktól. Kérdezte is, mikor meglátta a Grandland X-et, hogy milyen? Mondtam, annak ellenére, hogy nyomokban Opelt is tartalmaz, szerintem meggyőző paripa. Végül odáig sem jutottunk el, hogy beleüljön. Pedig a tesztautó tényleg vonzotta a szemeket, akármerre jártam. Nekem is bejött a kéttónusú fényezés, a lámpák pedig egyenesen megbabonáztak. Amikor leparkolok a ház előtt, az egyik ablakkal pont szemben áll az autóm, így a tesztjárgányok is. Akárhányszor kinéztem a Grandland X-re, a fényszórókat lestem, meg ahogy a vonalak futnak a lökhárítón. A szemnek tehát igen kellemes a forma és valószínűleg csak kevesen gondolnak bele, hogy amit látunk, az valójában egy Opelesített Peugeot 3008-as. Merthogy a francia testvér alapjaira építkezik a Grandland X, csak kevésbé túljátszottak a formák, és belül sem lett belőle egy digitális űrközpont. Talán ebbe még belekapaszkodhatnak az Opel rajongók is.
A motor beindítása után egy kis ideig zajos a francia öngyulladós, aztán ahogy melegszik egyre kevésbé lesz tolakodó a hangja. Azt mondjuk mindig tudjuk, hogy dízelmotor dolgozik elöl, mert a hangszigetelés ehhez az aggregáthoz úgy tűnik kevés volt.
A váltó egyszerűen mesés, a nyolcfokozatú automata már az első métereken is pontosan gangol, ezt néhány prémium márka is megirigyelheti.
Van ugyan kézi váltási lehetőség is, de miután kipróbáltam, egyszer sem jutott eszembe, hogy én gangolgassak, annyira jól csinálja azt magától a váltó. A 177 lovas ménes pedig meglepően fürgén szedi a lábát. Bár üresen is több mint 1,5 tonna a Grandland X ebben a konfigurációban, egyáltalán nem tűnik nehézkesnek a mozgása. Papíron ez a második leggyorsabb verzió az 1,6-os turbós benzines után, de szerintem ennek a 2 literes öngyulladósnak a karakterisztikája illik igazán ehhez a testhez. Főleg azért is, mert a benzinkúton a dízelmotornak igen jelentős előnye van, a 7 liter környéki fogyasztás könnyedén tartható még súlyos városi tolongással is. A lágy futómű elsőre furcsa egy Opelben, de mivel nem lesz tőle tengeribeteg senki, hamar megszokható. Kanyarokban pedig egészen toleráns a felfüggesztés, nem dülöngél és elég sokáig semleges marad a magas bódé. Még a menetstabilizáló sem trollkodik bele a játékba, hagyja had vagánykodjon apuci egy kicsit.
Az Opel sokat foglalkozott az utóbbi években a fényszórók fejlesztésével és mára az egyik legkülönlegesebb megoldást kínálják bizonyos modelljeikhez. Mivel a Grandland X az SUV kínálat csúcsa, érthető, hogy itt is szerepelnek az extralistán a LED-es adaptív első világítótestek, amik szintén benne voltak a tesztautóban. Mindig érdeklődve próbálom ki a legkülönfélébb éjszakai fényeket, ugyanis sokat utazom a munkahelyem és az otthonom között, főleg este. Éppen ezért fontos, hogy a lámpák jól megvilágítsák az úttestet, az út szélét és ha egy kicsit segítenek a reflektor működtetésében, az csak jól jön egy fárasztó nap után. Eddig elég vegyesek a tapasztalataim, mert bár a legkülönfélébb fényforrásokkal szerelt járgányokkal mentem, egy dologban mindegyik egyezett. Amikor aktiváljuk az automatikus fényszórót, akkor az autó elején, a lökhárítóban vagy a szélvédőn elhelyezett fényérzékelő adja ki a parancsot az elektronikának, mikor kell reflektort kapcsolni. Vagyis, ha szembe jön egy autó, leveszi a fénykürtöt, majd amint elhalad, és nincs mögötte újabb, felkapcsolódik a távolsági fény, anélkül hogy hozzányúlnánk. Ha pedig településhez érünk, akkor ismét leveszi az automatika a reflektort. Csakhogy, időnként előttünk is mennek autók és azoknak a hátsó lámpáit egyáltalán nem, vagy csak nagyon későn érzékelik ezek a rendszerek és sajnos az Opelben is fennállt ez a probléma. Szóval inkább deaktiváltam itt is az automatikus fényszórót és magam kapcsolgattam a refit.
Az adaptív tempomat viszont tökéletesen működik, az előre beállított távolságot minden körülmények között tartotta a berendezés. Nekem egy dolog hiányzik csak itt, méghozzá a visszajelzés. A legtöbb ilyen rendszerrel operáló autóban a kijelzőn folyamatosan láthatjuk, ha utolérünk egy másik járgányt, illetve leolvasható a köztünk lévő különbség is – akár számok, akár segédvonalak segítségével. Az Opelben ilyen nincs, amikor aktiváljuk a távolságtartó sebességrögzítőt, azt még mutatja, majd utána nem látom, mikor lép működésbe. Ez csak a személyes véleményem, lehet másnak ez nem hiányzik. Számomra viszont azért tűnt ez fel, mert tapasztalataim alapján autópályán például nagyon hasznos, ha a kijelzőn is látom, hogy a rendszer észlelte az előttünk haladót. Ilyenkor ugyanis ha időben ki tudok menni a másik sávba, lassítás nélkül haladhatunk tovább. Ha viszont nem tudom, hogy az érzékelők már befogták a másik négykerekűt, akkor szépen elkezd lassulni a járgány, és ha ilyenkor váltok csak sávot, akkor nagyon lassan veszi fel újra a forgalom ritmusát a tempomat. Hangsúlyozom, ez vezető függő, nekem hasznos ha minden ilyen berendezésről látom is, hogy tettre kész. Elérhető még az Opel Grandland X-hez automatikus vészfékező funkció, parkolóasszisztens félautomata kormányzással, vagy akár 360 fokos tolatókamera is. Ez utóbbi például nagyon hasznos egy ekkora méretű járgánynál, tapasztalataim alapján nagyon pontos képet adott, ezért a parkolóasszisztenst például nem is kellett használni.
Ugyancsak a Grandland X mellett szól, hogy a csúcsváltozatba az AGR német ergonómiai kiválósági központ tanúsítványával készült üléseket rakták. Nekem sokat fáj a derekam, de az Opelben olyan jól beállíthattam az ülést, hogy a hosszabb időtartamú utazások alatt sem volt kényelmetlen vagy fárasztó a vezetés. Beszálláskor pedig kifejezetten jól esett, hogy szó szerint csak be kellet csusszanni a helyünkre, olyan magasan van ugyanis a bódé. A gyerekeket is könnyebben lehetett berakni, ha pedig ők akartak bekászálódni, élvezték, hogy egy kicsit mászni kell. Az emelt hasmagasság miatt a csomagtartó pereme nekem például térdmagasságban volt, szóval nem kellettek tornamutatványok a pakkok megemeléséhez. Azt pedig külön értékelem, hogy a csomagtérajtó láblendítéssel is nyitható volt és mindig működött, a legzsufisabb parkolókban is. A puttony mérete viszont más kérdés.
Mert bár papíron jól hangzik az 514 literes érték, a valóságban szűkebbnek tűnik – az autó egészéhez képest.
Ugyanis, nem csak elöl, de hátul is pazar a láb- és a fejtér, tényleg égimeszelők is pillanatok alatt elhelyezkedhetnek és nem lehet panaszuk. Ehhez képest a csomagtartó csak amolyan átlagos. Lehet bele pakolni, de szerintem ha itt mondjuk hagyták volna a dupla fenekű megoldást, sokkal jobban meglepődnénk a méreteken. Az egész autó tetején végigfutó üvegfelületen pedig sok fény érkezik a világos utastérbe, apró bosszúság, hogy a tesztautóban beragadt az elektromos roló, így nem lehetett elhúzni. Másra viszont nem lehetett panasz, nekem még a középkonzoli ergonómia is bejött, minden gombot elértem és azonnal megtaláltam.
Számos pozitív tulajdonsága van tehát az Opel Grandland X-nek, ahogy akadnak átgondolatlan megoldásai is. Mégis úgy éreztem, mikor visszaadtam, hogy hiányozni fog. Lehet a bennem lakó Opel kedvelő, vagy csak az apuka szólalt meg, de két gyerekkel és napi sok kilométeres ingázásra baromi kényelmes autó volt a Grandland X. Jókat lehetett előzni vele, a váltó észrevétlenül végezte a dolgát, az ülések pedig tényleg nagyon kényelmesek voltak. Akkor hol a gond? Nos, mivel a magyar egy igen árérzékeny piac, a Grandland X ezzel a szinte mindent bele felszereltséggel már 10 millió forint felett jár. A konkurencia sem kínálja olcsóbban hasonló portékáját, de ettől még tény. Ennyi pénzért, akármennyire is jó az autó, nem Opelt vesznek nálunk, vagy nem is jut eszükbe, hogy lehetne hazavinni. Valószínűleg ezért sem látni oly sokat az utakon, a kistestvér Crossland X és Mokka X ellenben már hamarabb előfordulhat. Pedig azok sokkal szerényebb méretűek és szerintem kevésbé formásak. Nem tudom, a francia együttműködés hogyan fog hatni hosszútávon az Opelre, de nekem például a teszthét alatt egyszer sem jutott eszembe, hogy egy Peugeot-ban vagy egy Citroën-ben ülnék. Mert minden, amit láttam, Opel volt, a vezetési élmény pedig ugyancsak a villámos márkára emlékeztetett. Oké, a dízelmotor hangja elég árulkodó, de ettől függetlenül rendben van a Grandland X. Igazi villámos négykerekű, csak kicsit mégis más.
Műszaki adatok: Opel Grandland X 2.0 TurboD Ultimate
1997 cm³
177 LE/3750 min
400 Nm/2000 min
hosszúság: 4477 mm
szélesség: 1856 mm
magasság: 1609 mm
tengelytáv: 2675 mm
csomagtér: 514/1652 l
üzemanyagtartály: 53 l
menetkész tömeg: 1575 kg
megengedett össztömeg: 2090 kg
végsebesség: 211 km/h
gyorsulás (0-100 km/h): 9,5 s
fogyasztás városban (l/100 km): 5,3
fogyasztás városon kívül (l/100 km): 4,6
kombinált fogyasztás (l/100 km): 4,9
kombinált szén-dioxid kibocsátás (g/km): 128
tesztfogyasztás (l/100 km): 6,2
környezetvédelmi besorolás: EURO 6d-TEMP
alapár: 6.795.000 Ft (1.2 Turbo Selection) – 2019. áprilisi ár
tesztelt modell alapára: 10.765.000 Ft (2.0 TurboD Ultimate) – 2019. áprilisi ár
