Lehet vitatkozni, mikortól új egy modell, az autógyártók előszeretettel dobálják ezt a kifejezést még akkor is, mikor egyszerű ráncfelvarrásról van szó. Az hogy a Peugeot 3008-as megújult 2017-ben, nem is kérdés, elég csak ránézni a két járgányra. Már évek óta komoly szobrászkodást végeznek a Peugeot szakijai, de amit az utóbbi időkben végrehajtottak, az valami egészen döbbenetes. Ki tudja, honnan veszik az inspirációt, mindenesetre jól hasznosítják a fejükben megjelenő képeket. Az új oroszlános modellek szerintem egytől-egyik fejforgató stílusúak, még ezután a családi járgány után is többen visszanéztek. Valószínűleg az arany fényezés is élénkítette egy kicsit a figyelmet, de tény, kevés hasonló verdát skubiznak meg ennyien. Hiába fest jól a testvér Opel Grandland X, labdába se rúghat francia platform cimborája mellett. Nincs ráírva ugyan, de valóban teljesen novicsentó lett a 3008-as, az alapoktól kezdve átfésülték a teljes bódét, belül pedig szinte azt se lehet elhinni, hogy volt elődje. Bár a szellőzőrostélyok alatti gombsor finom utalás a korábbi nemzedékre, kialakítása és alapanyaga is teljesen más. A középkonzolon is körbefutó szövet pedig annyira elképesztően otthonossá tette a belsőt, pedig szürke színűt választottak. Igaz, ez harmonizált az ülésekre húzott anyaggal. Arra azért ügyeltek, nehogy megzavarják a korábbi vásárlókat mindenféle új felszereltséggel, így aki anno Access, vagyis belépő szintű 3008-ast vett, az ezentúl is ezt keresse, míg a magasabb szintre voksolók ugyancsak megtalálják az Allure nevet az árlistán. Persze az idők változnak és szükség van újabb csomagokra is, szóval lett egy köztes Active, vagy egy alaposan kicicomázott GT-Line, illetve egy über sportos megjelenésű GT variáns. A dízel-hibridet törölték is a kínálatból, már az 508-nál sem erőlködnek ezzel, helyette viszont a Peugeot kínálatába is jön majd a DS-nél E-Tense névre hallgató, vegyes-tüzelésű hajtáslánc, amit talán a 3008-ashoz is el lehet majd érni. Addig is, maradjunk a realitás talaján, a ma vevőinek kedvencével, az 1,5 BlueHDi-vel próbáltam ki az oroszlános kompakt SUV-t, igaz nem automataváltóval, hanem manuálissal. Ezt azért fontos ennyire kiemelni, mert legnagyobb meglepetésemre állítólag a vevők jelentős hányada az EAT8 egységgel viszi haza az autót, mert nem akarnak bajlódni a gangolgatással.
Egyből a motorral kezdem, mert nekem egyedül azzal nem stimmelt valami. Először is, ez a legújabb fejlesztésű erőforrása a PSA-konszernek, tehát már a legújabb károsanyag-kibocsátási normáknak is megfelel. Ha úgy tetszik, ez a második BlueHDi motorcsalád, ugyanis ezen a néven már piacra dobtak 2014-ben egy famíliát, bár akkor még nagyobb köbcentivel. Szerintem egyébként valahol itt lehet a probléma, vagyis hogy vesztett a lökettérfogatából a 2 liternél kisebb öngyulladós egység. Az előző, még 1,6 BlueHDi aggregát az egyik kedvencem volt, kipróbáltam több autóban is, a 208-tól a 308 SW-ig sok méretű járgányban. Nyomatékos, erőteljes motornak ismertem meg, a kis 208-ban például az az érzésem támadt, hogy a 120 lóerős masina a 200 lovas, benzines GTi után a második legjobb erőforrás. A benzinkúton pedig ritka vendég aki jól használja ki a tudását, elég szerényen kortyolja ugyanis a gázolajat a tankból. Ezekkel az emlékekkel ültem az új 3008-as volánja mögé, és közben nagyon kíváncsi voltam az 1,5 BlueHDi motor tudására, ugyanis előtte már átböngésztem a műszaki adatokat és örömmel láttam, hogy a kisebb aggregát 10 lóerővel még izmosabb lett. Aztán az első előzésnél kerestem, van-e ECO gomb valahol, mert nem nagyon akart húzni. De itt nincs semmi ilyen, a vezető jobb lába adagolja a mozgási energiává váló gázolaj mennyiségét az égéstérbe. Hazaérve rögtön megnéztem a tömegadatokat, de majdnem 100 kilóval könnyebb az új 3008-as a modern 1,5-ös öngyulladóssal, szóval nem ez lehet a gond. Itt az én ötleteim el is fogytak, ugyanis a váltó továbbra is 6 fokozatú, a 300 Nm-es forgatónyomaték ugyanúgy 1750-es fordulaton jelentkezik, papíron legalábbis. A könnyebb bódé miatt pedig négy tizeddel hamarabb, 10,8 másodperc alatt megvan a 0-100-as sprint. Nekem viszont úgy tűnt, mintha elment volna az életkedve ennek a motornak. Kelletlenül veszi fel a fordulatot, nehezen lódul neki az 1,4 tonnás vas és elég nehéz elhinnem, hogy ha nálunk is lenne sebességkorlátozás nélküli szakasz az autópályán, megfutná a 190 km/h-t, ahogy azt ígérik a gyáriak. Roppant nyugodt stílust kíván a bal egyben ügyködőtől ez a motor, ami hozzáteszem tökéletesen illik a 3008-as családi autós imidzséhez. Ha tehát elengedi a sofőr a külvilágot, akkor roppant kellemes társ lesz az oroszlános négykerekűből.
A váltó baromi jó helyre, szinte a kezünk alá került és az egyik legpontosabb szerkezet, amit az utóbbi időkben mozgattam. A kuplung is puha, olyan kicsi az ellenállása a pedálnak, hogy még hölgyeknek sem okozhat gondot a működtetése. Közvetlenül kétezres fordulat alatt már kifejezetten nyomatékos az új BlueHDi motor, készséggel megindul, de aztán megáll ez a lendület, eltűnik belőle a kitörő életkedv, ahogy emelkedik a fordulatszám. Dízelektől szokatlanul ráadásul nehezen tűri, ha 1500 környékén forog a főtengely. Ilyenkor az arcunkba is vágja a kijelzőn megjelenő kis ikon, hogy húzzuk vissza a váltót, mert ez így nem jó. Városban, szabályos 50 km/h-s tempónál például szigorúan negyedikben lehet haladni. Ha megszokjuk, még a figyelmeztetés előtt kapcsolhatjuk a megfelelő fokozatot, jó móka ezt kitapasztalni.
A hasznos fordulatszám tartomány tehát kissé szűk, inkább 2000 környékén indul meg, de nagyjából 3500 magasságában el is fogy a szufla.
Így főúton elég hamar hatodikba kerül a váltó és bizony emiatt az előzések nagy részét is alaposan meg kell gondolni. Nem rossz egyáltalán, nem mi fogjuk feltartani a forgalmat, a dinamikus külsőhöz azonban szerintem sokkal jobban passzol a 2 literes, 180 lovas csúcsdízel. Törölték is a 3008 kínálatából egyébként a 100 lóerős 1,5 BlueHDi-t, valószínűleg érezték a gyáriak is, hogy az valóban kevés lenne ide, szóval itt a 130 paripás motor a belépő a gázolajosok között. Cserébe nem étkes, a teszthét végére kerek 6 liter lett az átlag, ami a gyárilag megadott 5,69 közelében van. Elég sokat hajtottam az autót városban, volt hogy csak pár kilométert mentem vele, így jött össze ez a fogyasztás. Nem kiemelkedő, de szerintem teljesen elfogadható. Ha ezzel számolunk, az 53 literes üzemanyagtartállyal még így is 800 kilométert meg lehet tenni tisztán a 3008-cal, ez több mint szimpatikus. Azért is örülök, hogy ilyen közel van egymáshoz a két adat, mert anno a Peugeot volt az első, aki bevállalta az új mérési metódust és publikálta is az eredményeket. Így lehetett az, hogy a 308-asnál is 5 liter környéki vegyes adatot adtak meg a 120 lóerős 1,6 BlueHDi motorhoz, amit a hivatalos mérési teszten is centire annyira hoztak ki. Szóval, akármennyire is nyugodtnak tartom ezt az erőforrást a 3008-ban, elismerem, az alapautózáshoz bőven elegendő. És bár a következő lépcső a 2 literes, 180 lóerős csúcsdízel, megértem, ha valaki nem akar még plusz két-három milliót rádobni, csakhogy nagyobbat léphessen. Az automataváltó igényét viszont nem igazán tudom hova tenni, meg is lepődtem, mikor megtudtam, a vevők többsége a nyolcgangos egységgel viszi haza az 1,5 BlueHDi 3008-ast.
Jöjjön egy kis matek, ugyanis az új 3008-asnál mindenhol többet mutat a mérőszalag, egyetlen részletet leszámítva. Majdnem 2 centivel alacsonyabb lett, viszont feljebb emelték a szabad hasmagasságot 70 mm-rel, szóval emiatt is látszik egy fokkal komolyabb SUV-nak. A legelenyészőbb különbség talán széltében van, az újdonság mindössze 4 mm-t gyarapodott, ám a tengelytávolság 6,2 centit, míg hosszúsága 82 mm-t nőtt. Ez határozott előrelépés, bár ha egymás mellett áll a két modell, nem tűnik annyira egyértelműnek az a nyolc centinyi nyúlás. Persze ha felnyitjuk az ajtókat, azonnal más világ tárul elénk. Az opciós üvegtetővel még több fény jön az utascellába és bár az előd sem volt fukar a helykínálattal, az újdonságban jóval szellősebb a tér. Elől zseniálisan formázott, kényelmes ülések vannak, minden testhelyzethez beállíthatók és mint azt említettem is, teljesen körbeölel minket a műszerfal. Minden a vezetőre koncentrál, nekem pedig már az eleje óta tetszik a kis kormány és a mögötte magasan tornyosuló óracsoport. Ez a megoldás az egyik legmegosztóbb a Peugeot-nál, vannak akik egyszerűen nem tudják jól beállítani magukra a volánt és azoknak bizony kitakar sokat a műszerekből. A digitális cockpit nálam telitalálat, pedig ha valaki, hát én szívből ellenzem az ilyeneket. Nagyon látványos és annyiféle módon konfigurálható a kijelző, hogy tényleg csak a nagyon elvakultan utálkozó emberek mondhatják rá, hogy na ezt már nem. A számok és így minden információ könnyen leolvasható, a kormányra biggyesztett gombbal pedig minden funkciót gyorsan indíthatunk. A második sorba saját szellőzőrostélyok jutottak és bőséges fejtér. Itt egy picit csaltak a tervezők, ugyanis ha bekukkantunk, elsőre úgy érezzük, nem lesz elég hely a kobakunknak, ám az ülőlap úgy dől és annyira süpped, hogy még az én 190 centis magasságommal is könnyedén elférek. A 3008-as végéhez érve pedig a csomagtartó is pozitív meglepetés. Közel 600 liter várja a csomagokat, ami igen nagyvonalú a szegmensben. Kicsit ugyan magasra kell emelni a motyót, de nem szűkíti cserébe semmi a puttonyt. A méretbeli növekedés egyébként itt is igen jelentős, majdnem 160 literrel több holmi fér el az újdonságba, mint az elődbe.
A biztonsági berendezések többsége elég nyugodt, a kipörgésgátló vagy a menetstabilizáló is sokáig tűr. Nem avatkoznak be feleslegesen. A távolságtartó tempomat sem egy kapkodó idegbeteg, elég későn kezdi meg a lassítást, majd utána legalább ugyanilyen elánnal fog bele a tempózásba. Itt egy kis ideig az is eltartott, mire megtaláltam azt a gombot, amivel beállíthatom a nekem megfelelő követési távolságot. Bár én voltam a buta, mert a tempomat kezelésére ugyanazt a 10-15 éves, kormány mögötti kapcsolósort használják. Azon kapott helyet egy GAP, vagyis különbség feliratú gombocska – na ezzel lehet kalibrálni a nekünk megfelelő mértékűre a két járgány közötti különbséget. Jó pont jár, hogy amint észreveszi az előttünk haladó másik autót, bármelyik konfigurációban is van a műszercsoport, mindig látom, ha aktív a rendszer. Szóval nagyon úgy fest, minden a nyugodt autózásért van az új Peugeot 3008-asban, még a BlueHDi motor is. Már közben megfogalmazódott bennem, hogy a vevők többsége nem valószínű, hogy annyi négykerekűben ücsörög mint én, tehát nem is tűnik fel az aggregát viszonylagos gyengesége. Kipróbálják és azt mondják, ez bőven elegendő. Belőlem sem az egypedálos felhasználó beszél, csak én a korábbi 120 lóerős változattól teljesen elájultam. Lehet, hogy a magasabb építésmód és a nagyobb tömeg miatt sem tűnt olyan combosnak az 1,5 BlueHDi, mert azért ilyen bódénál más a sebességérzetünk. Mindenesetre mikor elengedtem a hajszolós próbálkozásaimat, kellemes útitársnak találtam a 3008-ast. Pár nap után rátaláltam a masszírozós ülés gombjára is, és rájöttem, hogy a középkonzolon is válogathatok már a különböző masszázs programok között. A motyóimnak is folyamatosan találtam helyet, a könyöklő alatt pedig egy akkora hűtött rekesz van, amibe két napi hideg élelmet is el lehet rejteni. Szóval már az elején is ott volt előttem, ami végül nagyon megtetszett az autóban. Csak talán túl sokat vártam az új motortól.
Műszaki adatok: Peugeot 3008 1,5 BlueHDi Allure
1499 cm³
130 LE/3750 min
300 Nm/1750 min
hosszúság: 4447 mm
szélesség: 1841 mm
magasság: 1620 mm
tengelytáv: 2675 mm
csomagtér: 591 l
üzemanyagtartály: 53 l
menetkész tömeg: 1417 kg
megengedett össztömeg: 1980 kg
végsebesség: 192 km/h
gyorsulás (0-100 km/h): 10,8 s
kombinált fogyasztás (l/100 km): 5,699
kombinált szén-dioxid kibocsátás (g/km): 149,430
tesztfogyasztás (l/100 km): 6,0
környezetvédelmi besorolás: EURO 6,2
alapár: 7.499.000 Ft (1,5 BlueHDi Access) – 2019. júliusi árak
tesztelt modell alapára: 8.939.000 Ft (1,5 BlueHDi Allure) – 2019. júliusi árak
