Az 1910-ben alapított Anonima Lombardo Fabbrica Automobili (Lombardiai Autógyár) működésének első éveiben igen súlyos pénzhiánnyal szenvedtek. A kezdeti anyagi nehézségeket végül egy iparmágnás, Nicola Romeo oldotta meg, aki 1915 decemberében megvásárolta a cég tulajdonjogát. Gondolom, nevében feltűnik egy ismerős részlet. Ám nem rögtön változtatták meg a márkanevet, ugyanis közbeszólt az első világháború, és az Alfa üzemcsarnokaiban természetesen különböző hadiipari termékeket készítettek. Így csak miután kiürültek a hadszínterek, és újraindult az autógyártás, akkor állt elő a kéréssel a tulajdonos, hogy az elkészült négykerekűeket ezentúl hívják Alfa Romeo-nak. A milánói cég történetében számos közúti- és versenyautót állítottak talpra az elmúlt 110 esztendőben. Negyven éven keresztül ráadásul gondos kézimunkával épültek a szebbnél szebb formájú és az olykor kifejezetten erős motorral szerelt járgányok. Ha hihetünk a legendáknak, még Henry Ford, a tömegtermelés atyja is elismerte az olaszok autóépítési stratégiáját azzal, hogy valahányszor elment előtte egy Alfa Romeo, megemelte a kalapját. Az első Alfa Romeo pont 100 éve mutatkozott be, ez volt a G1. Különlegessége, hogy orrában a korábbi négy helyett már hathengeres erőforrás lapult, amit hosszában építettek be. A 6330 köbcentis aggregát ugyan mindössze 70 lóerőt produkált, 1100-as percenkénti fordulaton leadott 294 Nm-es forgatónyomatékának köszönhetően könnyedén mozgatta a bódét. Ausztráliában van egy 1921-ben legyártott G1-es, amely a ma is működőképes legidősebb Alfa Romeo. Az olasz vállalat története még számunkra is fontos, mert amikor 1926-ban az Alfa főkonstruktőre, Giuseppe Merosi a francia Mathishoz igazolt át, a vezetőség leszerződtette a magyar származású Vittorio Jano-t, aki egyébként addig a Fiatnál dolgozott. Jano-nak köszönhetők az olyan modellek, mint a P2, a 6C 1500, a 6C 1750, vagy a 8C modellsorozat. Utóbbiból készült egy különleges, nagyteljesítményű túrakocsi, a 8C 2900B, ami gyakorlatilag a mai GT-k előfutára. A 2,9 literes, kompresszoros motorból 220 lóerőt préseltek ki, végsebessége pedig elérte a 200 km/h-t is, ami a harmincas évek elején igen ritka volt. Mivel eddigre már az állam is támogatta az Alfát, megengedhették maguknak, hogy ezt a különleges autót egy kisebb ház áráért lehetett megvásárolni. Talán egyebek mellett ennek is köszönhető, hogy kevés van belőle, így ma gyűjtők kedvence és féltett kincse a 8C 2900 és a 8C 2900B. Egy szépen restaurált darabért több millió dollárt is megadnak napjainkban. A második világháborút már jobban megszenvedte az olasz autóipar is. Egyrészt, a rommá bombázott gyárakban csak lassan indult újra a termelés, másrészt a rossz gazdasági körülmények között csak kevesen engedhették meg maguknak egy autó fenntartását. A felépülésben először 1947-ben a Vespa motorja hozott változást, majd 1957-ben a Fiat 500-as folytatta a sort. A kis négykerekűnek köszönhetően 1963-ra tíz emberből egynek biztosan volt autója. Mivel a Fiat folyamatosan erősödött, a hatvanas évek végétől elkezdte felvásárolni a kisebb olasz manufaktúrákat. Az Autobianchi 1968-ban, a Lancia és a Ferrari egy évvel később került a Fiat fennhatósága alá, az Alfa viszont egészen a nyolcvanas évekig meg tudta őrizni önállóságát. Utolsóként pedig 1992-ben a Maserati megszerzésével vált az olasz autóipar egyetlen képviselőjévé.
Az 1950-ben bemutatott 1900 volt az első Alfa Romeo modell, melyet nagy sorozatban, szalagon gyártottak. Az erős, akár 115 lóerős négyhengeres motorral készült szedánt kora egyik legjobban vezethető autójaként tartották számon. Gyárilag tuningolt Super változatai akár 190 km/h-val is tudtak repeszteni. Az 1954-ben bemutatott Giulietta Sprint kupét annyira jól fogadta a közönség, hogy a Torinói Autókiállítás első napján hétszázan rendelték meg. Nyitott tetős változata, a Giulietta Spider pedig 1967-ben kapott filmszerepet Mike Nichols Diploma Előtt (The Graduate) című mozijában, így a tengerentúlon, elsősorban az Észak-Amerikai piacon lett ismert az Alfa Romeo. A mozgó képkockákon szerzett sikert egyébként egy csak ott forgalmazott, Graduate nevű változattal is meglovagolták. Persze nem felejtették el az európai vásárlókat, így a hatvanas években két ikon is született. A több karosszériaformával készült Giulia, illetve a hosszú évtizedekig szinte alig változtatott Spidert is ebben az évtizedben kaptuk meg az olaszoktól. A hetvenes évekből az egyik legemlékezetesebb modell a Montreal, mely hosszú kihagyás után ismét nyolchengeres erőforrást kapott. A márka sportos arculatát építő autóból azonban végül alig négyezer darabot gyártottak hétéves pályafutása alatt – a vaskos árcédula itt már annyira nem volt szerencsés. Szintén ebben az időszakban születtek viszont nagy szériában gyártott Alfák. Az Alfetta különlegessége volt például, hogy ötfokozatú sebességváltóját a jobb súlyelosztás miatt a hátsó tengely elé építették be és négytárcsafékes rendszer tartotta kordában a sietős sofőröket. Több későbbi típus is az Alfetta műszaki alapjaira épült, mint például a GTV kupé, a 90 vagy a 75-ös is. De ugyancsak a hetvenes évekből származik az Alfasud. Piaci bevezetését folyamatos sztrájkok nehezítették, ráadásul a cég egyre nehezebb anyagi helyzetbe került. A Fiat segítő keze után az Alfák egy kicsit veszítettek divatos kinézetükből. A mélypont a Nissan Cherry karosszériájába zsúfolt Alfasud hajtáslánccal megépített Arna modell lett, amit mindössze négy évig gyártottak. A nyolcvanas évek második felétől ismét számokkal nevezték el autóikat az Alfánál. 1987-ben került piacra a 164-es, 1992-ben mutatták be az egyik legszebb ék alakú modellt, a 155-öst, ’94-ben érkezett a 145/146 páros, míg két évvel később a legfrissebb GTV/Spider modellek csavarták el az utcán sétálók fejét. Az 1997-ben bemutatott 156-os lett az első Alfa Romeo, mely megkapta az európai Év Autója díjat, méghozzá ’98-ban. De nem ez volt az utolsó, ugyanis 2001-ben követte a 147-es, mely szintén bezsebelhette a rangos elismerést. A XXI. század Alfa Romeo palettáján olyan további járgányok nevei szerepelnek, mint a 159, a Brera, a 8C Competizione, vagy a középmotoros 4C és 4C Spider. Aki pedig napjainkban akar Alfába ülni, a Giulietta, a Giulia, valamint a Stelvio modellekből válogathat.
A lista nem teljes, ám aki kíváncsi a felsorolt Alfák mellett a márka történelmi modelljeire, azoknak most remek lehetőség adódott. A 110. évfordulóra a Milánó külvárosában, Arese-ben található Alfa Romeo Múzeum ugyanis, valamennyi jelenlegi egészségvédelmi és biztonsági előírásnak eleget téve megnyitotta korábbi magángyűjteményeket őrző területeit is. Így a látogatók kivételesen további 150 autóban, trófeákban, műalkotásokban, valamint közúti járművek, repülőgépek és hajók motorjaiban gyönyörködhetnek. A tizennyolc tematikus zónára osztott kollekcióban megtalálhatók az Alfa Romeo legkorábbi gépkocsijai, de várják az érdeklődőket a különféle Formula sorozatokra készült modellek, a Formula1-es és a Formula Indy versenyautók is. Akiket netán a modern Alfák érdekelnek, természetesen azok sem maradnak látnivaló nélkül, egyebek mellett itt debütált a nyilvánosság előtt június 24-én, élőben, a limitált szériás Giulia GTA. A múzeum az ünnepi alkalomból új kiállítással is jelentkezik. Az „Alfa Romeo Uniform” szekciót az olasz rendőrség, azaz a CARABINIERI autóinak szentelték. A születésnapra a márka legjelentősebb modelljei öltöttek uniformist. Aki esetleg korai filmeken nézné meg az Alfákat, „Tour of 110 years” címmel hatrészes videosorozatot láthat Arese-ben. A múzeum ünnepi eseménysorozata egészen június 28-ig tart.